és hogy még elöreis meg mutassam hozád valo hálá adoságomot. veddel ezt a gyemántos gyürüt, a melyet az ujárol huzá le. és elégyen. bizonysága igéretemnek, zélim nagy tisztelettel el vévén a gyürüt. nagyon meg hajtá magát. és ki mene elölle.
Elvir mindenkor örömmel látván ötet, nem titkolhatá el. thamár és eleonora elöt. hogy mitsoda nagy hasonlatoságot látna. zelim. és dom sebastien közöt.
Én nem szollok néktek. az ö meg indulásának idejéröl, se az ö uttyarol, hanem tsak azt mondom meg. hogy hajora ülvén szerencsésen lisbonában érkezének, a hol az udvar. meg tudván avicé király rendeletlenségit. és a feleségével valo roszul bánását, a kinek is az attyafiai. boszut akartak állani. és a király viszá akarta eppen akor hivatni. a midön elvir meg vivé halálának hirét,
Az egész lisbona városa eleiben ment nagy örömel. és mindenek köszönték. azután a maga házához kisérék, és leg elöbször is dona catharina jöve köszöntésére. remélvén, hogy valamit halhatna a fiárol. akiröl semmit sem tudhatot. el menetelétöl fogvást. dom pedre. és dona catharina olyan nagy szeretettel valo örömet mutatának a vicé királynénak. és anyi köny hullatásokot ejtének mind az el mult sok nyomoruságiért, mind azokbol valo meg szabadulásáért. hogy a vicé kiralyné örömel latá. mitsoda kedves volna elöttök
Dona catharina nem akarván mindgyárt a fia felöl tudakozodni semmit arrol nem szolla, dona elvir. gondolván hogy a kötelesége arra kénszeriti. hogy rolla ne tudakozodgyék. azért. csak a nevét sem meré emliteni. eleonora pedig nagy nyughatatlanságal várván. hogy mind ezeknek a sok féle dolgoknak vége legyen egy szer. esziben juttatá Elvirnek mind azok elött kik jelen valának dom baltazárnak az utolso szavait. eleiben adván hogy siettségel kellene azt végben vinni. mivel mind azok a személyek jelen volnának a kik elött. fel kel nyittani a ládácskát., dona elvir egy nehány napokra akará még azt el halasztani., de az attyafiai, és jo akaroi oly igen kivának azt meg tudni, hogy továbrá nem halaszthatá. és kedveket kelleték tölteni., meg nyitták tehát. a ládacskát. és a vicé királynák.
(III. Mulattságos napok: 168)